Bandi Kalandjai :)

 My Photo
Name: Bandi
Location: Boulder, Colorado, US

Ide kéne írni valami hülyeséget, de ezt most kihagyom :)

Friday, January 05, 2007

Visszaút

A visszafelé utam elég izgisre sikerült. Már a Ferihegyi reptéren ért az első sokk, ahol valaki teljes nyugalommal ketrecestül átnyomott egy cicát a röntgenen..
Budapestről először Amszterdamba repültem. Ez egy Malév által üzemeltetett járat volt. Én nagyon meg voltam vele elégedve, finom sütit kaptunk, és meleg ételt, ami szokatlan az ilyen rövid úton.
Amszterdamban már komoly vizsgálaton esett át mindenki, aki az amerikai gépre szállt. Minden felszállóval egyenként elbeszélgettek. Megkérdezték, hová megyek, meg miért, meg hogy ki pakolta össze a táskámat, ki vitt ki a reptérre, meg ilyenek. Sok embert meg is motoztak, az amcsikat sem kímélték. Egy nagy csapat amerikai kiscsaj is jött egy csoportban, először azt hittem, hogy egy sorority jött Amszterdamba szilveszterezni, de aztán kiderült, hogy valami válogatott hokicsapat volt :). Azt mondták, hogy a németek és a csehek két-két csapata ellen játszottak, és megverték mindet. Na, ők biztos jól koriznak! :)
Innen az NWA (NorthWest Airlines) repített Minneapolisba. Ez volt a legjobban felszerelt gép, amivel valaha utaztam. Minden utasnak saját LCD monitora és távirányítója volt. Több, mint harminc mozifilm közül lehetett válogatni, hogy mit szeretnék nézni. Voltak multiplayer táblás és quiz játékok is, interaktív térkép, stb.. Szóval nem unatkoztam, egyáltalán nem is aludtam az egész úton, még a könyveimet sem vettem elő, mert mindig volt mit csinálni. Így aztán gyorsan elrepült a 9 óra. A kaja itt is szuper volt, az ilyen hosszú utakon általában kétszer adnak meleg ételt, meg közben mindenféle apróságot. Adtak finom fagyit is, ami nagyon ízlett.

A leszállás viszont hajmeresztő volt. Nagyon erősen ingott a gép ahogy a leszálláshoz készülődtünk. Én a folyosó mellett ültem, de azért kiláttam picit az ablakon, és feltűnt, hogy már jócskán a leszállópálya felett voltunk, de még túl magasan, és még mindig nagyon ingott a gép. Már arra gondoltam, hogy talán megyünk egy újabb kört (ritkán szoktak ilyet csinálni), amikor a pilóta egy határozott mozdulattal lenyomta a gépet a földre. Nagyot nyekkentünk, még csak fél lábbal voltunk a földön, és az egész repülő elkezdett oldalra dőlni! Ez nagyon ijesztő pillanat volt, nem is tudom szavakkal leírni. Mindenki felszisszent (én egy pillanatig szentül meg voltam győződve, hogy fel fogunk borulni), de aztán valahogy mégis visszaálltunk egyenesbe. Ekkor jött az iszonyatosan erős fékezés (gondolom ekkor már a pálya vége felé lehettünk, és még mindig nagyon gyorsan jöttünk). Szóval ez nem volt semmi. De szerencsésen túléltem.

Ezután jött az immigrációs procedúra. USA-ba való belépéskor mindig hosszú sorokban kell várni, mire az ember sorra kerül egy immigrációs tisztnél. Hosszú magyarázás után megértette, hogy miért van három különböző vízum papírom és beengedett. Sajnos (vagy inkább szerencsére!) csak ekkor vettem észre, hogy rosszul töltötte ki a papíromat, és visszatérésnek az első vízum dátumát írta, idén Februárt... Na, próbáltam visszamenni, de azt mondták, hogy azt már nem lehet, menjek ebbe a helyiségbe, ahol a problémás esetekkel foglalkoznak. Itt aztán elismerték, hogy rossz papírt adtak, és némi bürökrácia után kezembe nyomtak egy másikat, ami már 2010-ig szólt. Fellélegeztem, és elindultam a csomagomért (belépéskor le kell venni a gépről vámvizsgálat miatt). Mire a vámhoz értem, már gyakorlatilag csak pár utas lézengett ott.
Itt vagy háromszor megkérdezték, hogy van-e nálam szalámi/kolbász meg ilyenek. Kitartó tagadásom jutalmául aztán fájdalommentesen átengedtek a vámon. Innen aztán rögtön átterelgettek az átszállók oszlopába. Itt vissza kellett raknom a csomagomat a futószallagra, hogy folytathassa útját Denver felé. Nekem meg újabb biztonsági ellenőrzésen kellett túljutnom.

Mindennek köszönhetően szépen le is késtem a Denveri járatomat. De kedvesek voltak, és rögtön átírtak egy United gépre, ami alíg egy órával később indult. Itt meg egy olyan nő mellé kerültem, aki már felszállás előtt benyomott pár töményet, és még így is reszketett a félelemtől. Elsztoriztam neki a leszállásos kalandomat, nem biztos, hogy jó ötlet volt :) Szerencsére ez már nagyon síma út volt. A leszálláskor ugyan bemondta a pilóta, hogy ne ijedjünk meg, ha látunk egy másik gépet a közelünkben, mert egyszerre ketten fogunk leszállni és ez normális procedúra.. Én amúgysem láttam, mert a másik oldalon ültem. Leszállás után viszont kiderült, hogy túl korán érkeztünk, és még folgalt volt a gép helye. Így aztán még helyben dekkoltunk egy jó ideig.

Denverben aztán megkezdődött a csomagvadászat. Kezdetben azt sem tudtam, hogy most akkor a NorthWest vagy a United hozza a csomagomat, és hová. A denveri reptér elég nagy, vagy húsz futószallgon jönnek a csomagok egyszerre. Azt mondták, hogy annál a légitársaságnál kell mindig keresni, akivel én érkeztem. Ha a csomag mással jött is, oda fogják átvinni.
Hát, én vártam, és vártam.. de a csomag csak nem jött. Ekkor újabb sorállás, újabb bürokrácia az elveszett csomagok pultjánál. Itt "megnyugtattak", hogy halvány gőzük sincs, hogy hol lehet a csomagom, de hogy majd kiküldik, ha meglesz. Így aztán kénytelen voltam csomagok nélük elindulni haza. Felűltem szépen a SkyRide-ra (ez egy spéci buszjárat Boulder és a repülőtér között), ami visszahozott Boulder-be. Ez elvileg fizetős, de késő este volt, és azt mondta a sofőr, hogy csak szálljunk fel, most ingyenes..

Szóval ez volt a visszaút dióhéjjban. Szerencsére azóta már megkaptam a cuccomat, úgy tűnik, hogy semmi sem hiányzik. Így aztán végül minden jól sikerült! Mi meg időközben már át is költözünk az új irodánkba. Nagyon szép hely, de erről majd legközelebb írok.

Sunday, November 05, 2006

Új website

Megelégeltem a bénázást a sok külsős site-tal, és végre elhatároztam, hogy készítek egy saját weboldalt: http://www.andrasbalogh.com
Egyelőre a főoldalon még nincs semmi érdekes, de pl. a New York City-ben készült képeket itt láthatjátok:
http://www.andrasbalogh.com/NYC2006
A blogot is átteszem ide: http://blog.andrasbalogh.com Egy ideig meghagyom a mostani helyén is, de már nem sokáig. Később, ha lesz egy kis időm, akkor majd rakok fel web-es levelezést, fórumot, wiki-t, ftp-t, stb..

Saturday, October 21, 2006

Fényképblog












Saturday, August 05, 2006

Nyomasincs Bandi Hiányzó Kalandjai, 0. rész

Csak annyit akartam írni gyorsan, hogy még nem feledkeztem meg teljesen a blogomról (csak majdnem :) Fogok még írni hosszabban, de csak akkor ha időm is ÉS kedvem is lesz hozzá. És sajnos mindkettőt egyszerre elég nehéz beszerezni, mert amikor van egy csöpp kis időm, olyankor valamiért sosem gépelésre vágyom..

Tuesday, May 02, 2006

Ultra

Huh, most tudtam meg, hogy Stephanie, aki az esti terepfutásokat szervezi, minden idők harmadik leggyorsabb amerikai női 24 órás ultrafutója!! Itt van a weboldala. Nem semmi!

Sunday, April 30, 2006

Szilicium völgy

Hahó! Újabb izgalmas hónap telt el, így itt az idő, hogy megint írjak egy kis beszámolót!

Voltunk a Szilicum-völgyben, ahol egy nagy német autógyártó kutató-fejlesztő laborában mutattuk be a navigációs rendszerünket! El is kezdtünk dolgozni velük egy közös prototípus elkészítésén! Úgyhogy kezd egyre izgalmasabb lenni a helyzet! Ez az ún. Szilicium-völgy egyébként a San Francisco öböl déli csücskén van, pontosan nem behatárolható, de kb. San Jose-tól Palo Alto-ig tart. Hasonlóan Orange County-hoz, itt is teljesen egybeépítettek a városok, így elég nehéz megmondani, hogy mikor épp hol vagy. Itt található az Intel, AMD, Apple, HP, Google (a volt SGI campusban!), Yahoo, Xerox, és kábé az összes számítógépes nagyágyú székhelye! Mi Sunnyvale-ben szálltunk meg, ez Mountain View és San Jose között van. Kicsit északabbra, Menlo Park-ban és Atherton-ban (Atherton állítólag az egyik legdrágább hely az USA-ban!) találhatók az ország legmenőbb VC-i (Venture Capital). Ezek azok a cégek, akik pénzelik a legtöbb startup céget. Tom egyik korábbi cégébe az a VC fektetett be (Kleiner Perkins), aki a Google-be is! Itt van a Stanford egyetem lineáris részecskegyorsítója, de a Lockheed Martin-nek is van szupertitkos bázisa, olyan épület, amin nincs egyetlen egy ablak sem!! Hatalmas parabola antennák mindenfelé, ja, meg itt van a NASA Ames Research Center is, ahová sajnos nem engedtek be :( Maga a híres-neves Stanford egyetem Palo Alto-ban van. Hát, egyetem pálmafák között?? Nem semmi! De tényleg, elképesztően hangulatos a campus, el is álmodoztam picit, hogy milyen fantasztikus élmény lehet egy ilyen helyen tanulni (illetve úgy tenni, mint aki tanul ;)! Az egyik nap aztán, amikor nem dolgoztunk, beautóztunk San Franciscóba. Hát, ez az egyik legszebb város, amit valaha láttam! Igazán gyönyörű! Itt van a Golden Gate híd, a Lombard street, az Alcatraz, meg még egy csomó klassz látnivaló. Sajnos nem jutott idő mindenre, de azért szerintem egész sokat láttam. A híres "kábel villamosra" sajnos nem jutottam fel, mert tonnányi túristán kellett volna átverekedni magam.. Na majd legközelebb.. Viszont voltunk a Sony Metreon-ban is, amit a számítógépes játékok Hollywood-jának neveznek. Szóval nagy élmény volt! Remélem még lesz alkalmam visszamenni!

Itt, Boulder-ben rengeteg szabadidős csoport van, ezek egyike a BTR (Boulder Trail Runners), akik közös terepfutásokat szerveznek. Múlt héten elmentem az egyik esti futásukra. Másfél órát futottunk terepen, lámpákkal! Ez a többségnek csak kikapcsolódási futás volt, végig beszélgettek, vihorásztak. Én persze csak levegő után kapkodtam, a végére szépen kipurcantam. Hazafelé jövet alíg bírtam benyomni a kuplungot! :)) De nagyon élveztem, terveim szerint megyek a többi ilyen esti futásra is!

Ma délután meg fölmentem az egyik Flatiron mögé. Már sokszor voltam fent, mégis, a mai napig minden egyes alkalommal elámulok, hogy milyen közel, milyen klassz túrautak vannak! Teljesen elképesztő!!

Egyébként még mindíg keresünk programozókat, de most végre van két egészen bíztató jelentkező! Tudom, ezt már máskor is mondtam, de ezúttal remélem tényleg bejönnek. A munkával kapcsolatban még annyit, hogy ez hihetetlen, nem tudom, hogy csinálják, de itt az USA-ban gyakorlatilag nincsen munkanélküliség! Mindenhol, mindenkinek munkaerő kell. Bőséges a választék munkahelyekben, itt tényleg csak az nem dolgozik, aki nem akar.. Nem úgy, mint otthon, ahol iszonyat nehéz munkát találni, és ezért mindeki próbálja megtartani az állását. Itt nem gond, ha kirúgnak, rögtön kapnak utánad tíz másik helyről!!

Na, lassan meg majd elkezdem tervezgetni a hazamenetelem is. Június-július környékén szeretnék hazamenni majd egy pár hétre. Hát majd meglátjuk, hogy sikerül. Remélem összejön egy jó kis Otthon vizit! :)

Saturday, April 01, 2006

tavaszi szünet

Egy kicsit kihalt most a város, mert tavaszi szünet van, és ilyenkor a diákok (tehát a lakosság jelentős része) elmenekülnek az egyetemtől minél messzebb. Ez a sípályákon viszont egyáltalán nem látszik meg: most még hétköznap is tömeg van.. Megvan viszont az új sílécem! Ki is próbáltam, és nagyon meg vagyok vele elégedve. Ugyan még porhóban nem tudtam tesztelni, mert most nincs friss hó, de a síma letrakkolt pályákon is nagyon jól megy. A síléc összeszerelése viszont nem ment olyan egyszerűen, mint terveztem: egyik nap felhívtak, hogy megérkezett a denveri REI-be a léc. Na, be is mentem rögtön. Úgy terveztem, hogy veszek hozzá ugyanott egy kötést, és össze is szereltetem. Hát.. majdnem. Volt ugyan még egy darab a kinézett kötésből, de kiderűlt, hogy a lécem (porhós, "big mountain" léc révén) olyan széles, hogy a kötéshez tartozó standard méretű fék nem fér rá (most már ezt is megtanultam). Persze fékük már nem volt raktáron egy sem.. Így elkezdtem fék után rohangászni. Azzal ilyesztgettek, hogy szezon végén már nagyon nehéz széles féket találni. De szerencsém volt, mert a westminsteri Gart sportboltban volt még 105mm-es marker fék. Kötés is volt, de azt a REI-ben akartam venni, mert ott felére le volt árazva, ráadásul úgy tudtam, hogy ha ott veszem a kötést meg a lécet, akkor ingyen össze is szerelik. Persze kiderült, hogy van egy apróbetűs rész, ami szerint az ingyenes összeszerelés leértékelt árúk esetén nem érvényes.. Na nem volt egy komoly összeg, de azért egy kicsit bosszankodtam. De lényeg, hogy megvan! Itt figyel a falnak dőlve, és várja hogy holnap ismét elvigyem havat szelni! :o)

Tegnap meg késő esti járőr-repülésen voltunk a denveri rendőrség helikopterével!! Ez egy Bell 407-es, ami légitámaszt nyújt a lent dolgozóknak (itt van bővebb infó). Szuper izgalmas volt, a két pilóta Jay és Andy nagyon klassz srácok, és most végre élőben láttam, hogyan használják az infravörös kamerát. Meg köröztünk is egy rendőrautó felett, miközben reflektorral megvílágítottuk a helyszínt. Mi meg közben próbáltuk egyezteni a számítógép által generált képet a valódival. Olyan rendszert szeretnénk ugyanis, ami az élő videóra ráírja az utcaneveket, házszámokat, stb... mert ezeket egyébként nagyon nehéz a levegőből azonosítani (főleg éjszaka!). Szóval iszonyat izgalmas volt, de sajnos nem volt szerencsénk, mert nem sokkal a felszállás után a helikopter egyik nemrégiben kicserélt mérőműszere bedobta a törülközőt, és így vissza kellett fordulnunk.. Mindenesetre nagyon tanúlságos volt. Asszem most dolgozunk egy picit a szoftveren, meg közben a helikopteres srácok beszerelnek nekünk pár vezetéket, hogy direktben rá tudjunk csatlakozni a FLIR (forward looking infra-red) kamerára, aztán akkor mehetünk újra!

Julian sem tétlenkedik, összehozott minket egy nagy autógyárral is, akiknek, ha minden jól megy, májusban fogunk demózni. Úgyhogy kezdenek alakulni a dolgok. :) Persze még mindig sok munka van a mi oldalunkon, de azért már egészen kezd pofásodni a szoftver, meg a hardver is.

Ja, nemsokára meg újra itt a BolderBoulder 10Km-es futóverseny! Sajnos nem vagyok olyan jó formában, mint szeretném, de azért talán sikerül javítanom a tavalyi időmön. Attól függ, hogy mennyit tudok edzeni, az utóbbi időben ugyanis kicsit kimaradt a tréning..